Pénteki kultúrrandi Szelei Dóra film- és kliprendezővel

Apukád olimpiai bronzérmes tőrvívó, vagyis a sportnak volt hagyománya a családodban. A filmek szeretete is „öröklődött”, vagy ez a világ máshogy szippantott be?

Többféle sportot kipróbáltam és csináltam versenyszerűen gyerekkoromban, de soha nem vívtam. Apám amellett, hogy olimpikon, mérnök végzettségű négy diplomával. Inkább úgy fogalmaznék, hogy az ambiciózusság, a kitartás és a versenyszellem az ő öröksége, ami a sztenderd volt otthon. Gyerekként anyámmal rendszeresen moziba és színházba jártam; nála ott sorakoztak a kultfilmek VHS-en, majd DVD-n, és először ő adott világirodalmat a kezembe. A filmek és a kultúra szeretete innen ered számomra.

A videóklipek különösen közel állnak a szívedhez. Te magad is zenéltél?

Játékfilmrendezői pályán indultam el, és ezen az úton jöttek képbe a kreatív rövid műfajok, mint a videóklip vagy a reklám. A videóklip műfaji szabadsága, kötetlensége rengeteg kreatív és technikai kísérletezésnek, gyakorlásnak, önkifejezésnek ad teret, és egy klip elkészítése sok esetben egy összművészeti alkotói folyamat. Mint lehetőség és mint kihívás is nagyon triggerel és vonz.

Nem zenéltem, de a közegemben sokan zenészek, énekesek, producerek stb., így eleinte adta magát, hogy együtt dolgoztunk például Thomas High-jal, Kati Wintermansszal, Babé Silával vagy Diana Goldberggel, azóta pedig a munkáim alapján szoktak megkeresni és felkérni.

Diana Goldberg – occupy your mind:

Továbbtanuláskor az utolsó pillanatban váltottál közgázról a mozgóképrendező szakirányra. Mi húzott erre az útra?

A felvételi jelentkezés leadása utáni erős, disszonáns érzésem. Az utolsó pillanatban fogalmazódott meg bennem, hogy azzal szeretném tölteni a következő éveimet, ami valóban érdekel, amivel tényleg foglalkozni szeretnék – és az a rendezés volt. Kábé egy perccel az utolsó módosítási lehetőség lejárta előtt változtattam meg a jelentkezésemet.

Londonban és Prágában is tanultál.

Londonban kezdtem el az egyetemet film, videó és interaktív művészetek szakon. Nagyjából fél évet töltöttem kint, aztán családi okokból haza kellett költöznöm, és itthon újrafelvételiznem. Mivel viszonylag rövid időről volt szó, így az egyetemnél sokkal nagyobb hatással volt rám az a kultúrsokk, amit a város dinamikája és multikulturalitása jelentett, és az, hogy először éltem külföldön.

Prágában a FAMU (Csehország elsőszámú filmművészeti oktatási intézménye – a szerk.) filmrendező mesterszakára jártam egy négyfős osztályba három másik rendezőlánnyal, akik közül én voltam az egyetlen európai, mindenki más másik kontinensről származott. Nagyon izgalmas és színes alkotói közegben dolgozhattam együtt tehetséges, érzékeny és ambiciózus filmesekkel. Kiváló mentoraink, kurzusaink, technikai támogatottságunk volt, és lehetőséget kaptunk jó körülmények között forgatni. Prága sokat adott.

Mindig is a rendezés érdekelt a legjobban, vagy szemeztél a filmpipar más szerepköreivel is?

Soha nem jelentkeztem másik szakra. Számomra ez egy „all in” volt, és ez azóta sem változott.

Az eddigi munkáid közül melyekre vagy a legbüszkébb?

Erre nagyon nehéz válaszolni, és nehéz összemérni különböző műfajú, tartalmú munkákat. Arra például büszke vagyok, hogy az Uccu neki! című diplomafilmem bekerült a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválra, és hogy jelentett valamit annak a közegnek, amiről szólt, vagyis az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítványnak és az ő ügyüknek.

Fehér Balázs She’s Cool című dalához a jóléttel körülölelt társas magányról készítettünk klipet, ami egy olyan toxikus párkapcsolati dinamikát ábrázol, amiben az egyik fél belerokkan a másik figyelméért, szeretetéért folytatott erőlködésbe. Akkor úgy éreztem, hogy tudtam a magam már feldolgozott élményei alapján mesélni erről a jelenségről groteszk humorral, elemelten, a személyes érintettség ellenére objektív nézőpontból.

Legutóbb pedig az érintett meg nagyon, hogy Saya Noé In Motion című dalához készült klipünk második lett legjobb koncepció kategóriában a Klipszemlén. Mimi Malajziából kért fel erre a projektre, és nem tudott jelen lenni a forgatáson, online tartottuk a kapcsolatot, a szemlén tudtunk először személyesen találkozni. Ezek jutnak elsőre eszembe.

Saya Noé – In Motion

Olvastam, hogy kisjátékfilmen dolgozol, amely vízilabdázólány coming of age-története lesz.

A Klór című kisfilmterv jelenleg az NFI elbírálására vár, remélhetőleg idén forog majd Szy Marcell produceri gondozásában. A forgatókönyvet Bíró Zsombor írta, és Csillag Marcell lesz az operatőr. Egy élsportoló vízilabdázó kamasz lány testképzavaráról és önkereséséről szól, aki először lépi át fullasztóan szűkös komfortzónája határát, és enged teret lelki és testi vágyainak, végül mégis akkor talál magára, amikor lemond ezekről. Ha megkapjuk a támogatást, színészi értelemben amatőr, 16 és 18 év közötti profi vízilabdajátékosok castingolásával kezdődik majd az előkészítés, ezt nagyon várom.

A másik izgalmas projekted a Wavy Kollektíva tagjairól szóló dokumentumfilm.

A Soundtrack of Tomorrow munkacímű dokumentumfilm az elmúlt két évben forgott le, Co Lee, Aminon és Blaize közös alkotói folyamatáról, a Wavy Budapest zenei és művészeti kollektíváról szól, és a hiphop szubkultúra budapesti jelenébe tekint be. Felnövéstörténet, korlenyomat, szerelemprojekt. Tavasszal tervezzük bemutatni. Krokovay Ábellel vágjuk, operatőrei Kis Márton, Csillag Marcell, Harsányi Gergely, hangmérnöke Kovács Janka, producerei Osváth Gábor és Szy Marcell.

Ha már zene: milyen videóklipes munkáid voltak és lesznek mostanában?

A Valami Lesz zenekar Dusk című dalához készülő videóklip utómunkálatain dolgozunk Csillag Marcival, ami egy ötperces narratív történet, amit 16 mm-es filmre forgattunk. Márciusban, az albummal együtt fog debütálni.

Visszatérő alkotótársad Csillag Marcell. Hogyan ismertétek meg egymást?

Marcival egy baráti társaságon keresztül találkoztunk anno, 11 éve az egyik legjobb barátom. Teljesen váratlanul alakult úgy több éves barátság után, hogy együtt kezdtünk itthon dolgozni és portfóliót építeni a külföldi tanulmányaink után, 2020-ban. Azóta is a leggyakrabban vele dolgozunk együtt mint rendező-operatőr páros, és sok esetben a koncepciót is közösen fejlesztjük.

Ma már nem igen ülünk le a tévé elé videóklipeket nézni, és egyre rövidebb videós tartalmakat fogyasztunk. Mi az, ami miatt szerinted a klipek népszerűsége mégsem csökken?

Kultúrája és presztízse van annak, hogy előadók a klipek révén (is) alakítják az imidzsüket, kommunikálnak magukról és a zenéjükről. És az is fenntartja ezt a műfajt, hogy nagyon innovatív, folyamatosan reagál a különböző trendekre, a technikai fejlődésre.

Milyen egyéb projekteken, filmeken dolgozol most?

A wavys dokumentumfilm és a Dusk utómunkája mellett egy reklámot készítek elő, amiről sajnos több részlet egyelőre még nem publikus.

És milyen további terveid vannak?

Idén előreláthatóan az említett dokumentumfilmé és a Klór című kisfilmé lesz a prioritás, aztán szeretném elkezdeni az első nagyjátékfilmötletem fejlesztését.

Portréfotók: Hegyi Júlia Lili / PMG

#pénteki kultúrrandi